Néhány hete láttam az Angelina Jolie által rendezett Rendíthetetlen című filmet, mely igazi elmélkedésre való ínyencség lett a számomra.
Egyrészről azért mert, az a kérdés foglalkoztat, hogy miért is rendez háborús filmet egy nő, mi lehet a személyes indíttatása, másrészt mert a Cohen fivérek forgatókönyvei mindig elgondolkodtatnak, harmadrészt pedig nagyon izgat az a kérdés, hogy változik egy-egy ember karaktere szélsőségesen nehéz élethelyzetekben.
Az egyik filmajánlóban pedig olvastam, hogy a főszereplőt, Louis Zamperinit alakító színész, Jack O'Connell maga is hogyan azonosult ezzel a szereppel.
A 2014 júliusában, 97 évesen elhunyt Louis Zamperini egy legenda volt. Hosszútávfutóként indult az 1936-os berlini olimpián, a második világháborúban pedig bombázótiszt volt, és a Csendes-óceán felett lelőtték a gépét. Két társával együtt 47 napig hánykolódott a tengeren, majd japán fogságba esett, ahol olimpiai múltjának köszönhetően a legkegyetlenebb kínzásokat kellett kiállnia a háború végéig. Életéről Laura Hillenbrand írt bestsellert, ami a Coen testvérek forgatókönyve alapjául szolgált, amit Angelina Jolie rendezett az angol Jack O’Connell főszereplésével. O’Connell pedig mindent megtett, hogy visszaadja azt a lelki és testi keménységet, ami lehetővé tette Zamperini számára a túlélést. A tengeren töltött időszak és a fogolytábor megpróbáltatásai visszaadásához olyan sokat fogyott, hogy végül az orvosa szólt rá, hogy ezt ne folytassa, és ezekhez a jelenetekhez minden nap rossz kontaktlencsét hordott, hogy véreres legyen a szeme, és a japánok kínzásainak egy részét is közvetlenül átélte. „A címmel ellentétben többször is valóban megrendültem. De pont ez a lényeg, nem igaz? Meg kellett rendülnie a hitemnek és a fizikumomnak. Különben csak tettettem volna az egészet.” – magyarázta a színész, akit sokan generációjának legnagyobb ígéretének tartanak. (Vízer Balázs, PORT.hu)Az elején leszögezem, hogy nem szeretem a háborús filmeket, mert mindig azt látom, hogy nincs az a „vég kezdete” állapot, amiben ne esne egymásnak a maradék két férfi ahelyett, hogy a békés megoldáson, vagy egyáltalán a kilábaláson agyalnának. Gondolom, a domináns hím-szerep mindig felülírja a józan észt.
A háborús témaválasztás pedig a Hazatérés (1979) című film által Oscar-díjassá lett színész apukának, Jon Voightnak is szólhatott akár. („Vagyok én is olyan jó háborús filmrendező, mint apám háborús filmszínész” - bizonyítási kényszeréből)
„Angelina Jolie tizennégy évesen otthagyta a színitanodát és arról álmodozott, hogy temetkezési vállalkozó lesz. Ebben az időszakban fekete ruhában járt, lilára festette a haját és gyakran járt „mosholni” a barátjával. Két évvel később, néhány utcányira anyja házától, egy garázs fölött bérelt lakást. Visszatért színi tanulmányaihoz és befejezte a középiskolát, bár úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy „lélekben mindig is egy tetkós kölyök maradok”.Angelina visszaemlékezése szerint a gimnáziumi éveiben elszigeteltnek érezte magát, édesanyja szerény jövedelemből tartotta el a családot, Jolie pedig gyakran hordott használt ruhát. Diáktársai csúfolták jellegzetes arcvonásai, szemüvege, soványsága és fogszabályzója miatt. Első kísérlete a modellkedésre kudarcba fulladt. Elkezdte rituálisan vagdosni magát késsel és éles tárgyakkal.” (forrás: wikipédia)
A film főhősének krisztusi szenvedését nézhetjük végig a több mint két órás filmben, kezdve a 47 napos óceánon való hajó(repülő)töröttségtől a több felvonásos gyötrelmes japán fogságig; a történetben egy pszichopata börtönparancsnokkal, aki a főhős lassú, gyötrő, testi-lelki megsemmisítését tűzte ki céljául, végigjáratva vele a pokol legsötétebb bugyrait.
A főhős karakterében pedig tisztán felfedezhettük az enneagram archetípusai közül az Egyest.
A Jézus és az enneagram Talitán is megjelent írásomban felsoroltam és a magam módján haiku-kalligráfiásan meg is rajzoltam, hogy a jezsuiták szerint a Jézusban megjelenő enneagram-karakterek miként nevezhetők a nevükön.
1. az irgalmas Jézus
2. az alázatos Jézus
3. az egyenes Jézus
4. az elégedett Jézus
5. a tanító Jézus
6. a bátor Jézus
7. az optimista Jézus
8. a szelíd Jézus
9. a türelmes Jézus
Nos ez az irgalmas Jézus ölt testet a film végén, amikor a főhős a rettegett lágerparancsnok puritán szobáját megpillantja, az asztalon egy bekeretezett fényképpel. A fényképen a parancsnok úgy 4-5 évesen az apja kezét fogja. (A főhős a lágertársaktól már az elején megtudja, hogy a parancsnok kegyetlenkedése hátterében egyfajta, a családnak történő bizonyítási vágy van, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.)
Ennek a fényképnek a látványa irgalommal tölti el főhősünk szívét. Rádöbben, hogy a lágerparancsnok múltjában mélyen gyökerező gyerekkori megfelelési kényszer miatt lett ilyen kíméletlenné.
A film végén pedig megtudjuk, hogy a valóságban Louis Zamperini meg akarta keresni retteget lágerparancsnokát, hogy megbocsásson neki, de erre személyesen soha nem került sor.
Angelina Joli pedig talán önmagának is megbocsátva készítette el ezt a hatalmas, Oscar díjra is jelölt alkotását.
2015. május 31.
Antalffy Yvette
