Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz

Az ünnepek alatt újranéztünk néhány számunkra fontos filmet. Az egyiket (Még egy év) azért mert, a benne szereplő házaspárban magunkra ismertünk már korábban is, s hogy hasonló élethelyzeteink voltak/vannak, mint nekik. (Erről már korábban írtam is.)

Hogy-hogy nem, a film időbeli tagolásának főcímei megegyeztek Ki-Duk Kim, koreai rendező 2003-as Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz című filmjével.

Senki sem mentes az évszakok hatalmától, azok évenkénti születési, fejlődési és hanyatlási ciklusától. Még az a két szerzetes sem, akik a hegyekkel körülvett tavacska mellett osztoznak egy remetelakon. Az évszakok változása nem csak a természetre, hanem a benne élő emberekre is erős hatást gyakorol. Felpezsdít, energiával tölt meg, sebeket gyógyít és elmélkedésre késztet. Az öreg szerzetes vigyázó szemei előtt, egy gyermekből lassan fiatalember lesz, aki megtapasztalja az ártatlanság elvesztését, amikor a játék kegyetlenségbe torkollik... a szerelem ébredését, amikor egy nő belép zárt világukba... a féltékenység és a megszállottság gyilkos hatalmát... a megváltás árát... a tapasztalat adta felvilágosodását. Éppúgy, ahogyan örök az évszakok váltakozása, úgy lesz a remetelak mindig a lélek otthona a jelen és az örökkévalóság között lebegve. Forrás: port.hu

Bűn és bűnhődés

Idén pedig egy karácsonyi baráti beszélgetésünkben a "bűn és bűnhődés" karmikus témájával foglalkoztunk és nekem megint ez a filmanalógia jutott eszembe.Találtam is egy ragyogó részletes elemzést a filmről és a benne levő szimbólumokról.

A keleti bűnök mások mint a nyugatiak:

NYUGATON

1. Kapzsiság vagy mohóság.
2. Kéjelgés, testi és nemi vágy.
3. Büszkeség.
4. Harag.
5. Irigység.
6. Falánkság.
7. Lustaság.

KELETEN

1. Görcsös kapaszkodás
2. Szenvedély
3. Harag, düh
4. Téves ítélet
5. Az emlékezet elvesztése
6. A bölcsesség elvesztése
7. A teljes összeomlás

Keleten a bűnök egymásból következnek, tehát a "görcsös kapaszkodásból" nőnek ki. Feldmár András levezetése:

"Ha az ember azért munkálkodik, hogy a munka gyümölcsét élvezze, abból ragaszkodás, kapaszkodás, kötődés születik. S a görcsös kapaszkodás az első bűn. Amikor az anyánk azt mondja nekünk, hogy "mindent feláldoztam érted, s most képes vagy ezt mondani nekem", akkor ilyen görcsösen Kapaszkodik. Ez a hinduk szerint bűn. Nem az én bűnöm, az anyám bűne. Mert ha ő adott valamit nekem, dolgozott értem, azt mindenféle kötődés, elvárás nélkül kellett volna, hogy csinálja. Abban a pillanatban, amikor valamit elvár tőlem, akkor már ennek a görcsös kapaszkodásnak a bűnében él. Akkor már a munkája gyümölcsét akarja élvezni, nem a munkáját. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni, azaz az, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség, s ez azt jelentené, hogy a nyugati országok legtöbb emberét elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert legtöbb nyugati ember nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze. Tehát a Bhagawad Gita szerint csaknem mindannyian bűnösök vagyunk. Az első bűn tehát a kötődés, a ragaszkodás. Ebből fakad a szenvedély és mindenféle érzelem.
A második bűn a szenvedély. A sok szenvedélyből születik a harag, a düh, ami a harmadik bűn. A harag tehát mindkét kultúrában bűn. A haragból születnek mindenféle téveszmék, hallucinációk, téves ítéletek, amik a negyedik bűnt alkotják. Tehát a téveszmék, illúziók, hallucinációk, a hinduk szerint nem pszichiátriai, hanem morális problémák. Amikor az ember már annyira haragszik, hogy tele lesz téveszmékkel, és téves ítéleteket hoz, akkor elveszíti az emlékezetét. Olyankor már semmire sem tud teljesen emlékezni. Az emlékezet elveszítése az ötödik bűn. A hatodik a bölcsesség elvesztése. Bölcsességen a megkülönböztetés képességét értik. Nem mindegy minden, nem minden ugyanolyan. Aki bölcs, az nagyon tisztán látja a dolgok közötti határokat. Ha valaki már nem tud megkülönböztetni, ha minden ugyanaz, egyforma a számára, az a bölcsesség elvesztését jelenti, ami a hatodik bűn. A hetedik bűn pedig a teljes összeomlás. A bölcsesség elvesztése után a teljes összeomlás következik."

S bűntől való megszabadulás pedig a visszafelé úton történik.

"Amikor olyasvalakivel találkozik az ember, aki teljesen összeomlott, akkor azt az illetőt fel kell építeni. A felépítés pontosan az ellenkező irányba halad. Az első dolog, amit az embernek meg kell tanulnia az, hogy aki segít -a terapeuta, vagy az erkölcsi tanító, a guru, vagy bárminek hívjuk - ha segíteni akar annak, aki teljesen összeomlott, meg kell tanítani az illetőt a megkülönböztetés képességére. Ez az első probléma. Miután ez sikerült, az ember elkezd emlékezni, ha megengedheti magának azt, hogy mindenre emlékezzék, arra is, amit azért felejtett el, mert nem akart különbséget tenni. Például, ha nő lennék, és az apám, a nagyapám, vagy valaki szexuálisan "játszott" volna velem kiskoromban, akkor azért nem emlékeznék rá, mert nem akarnék diszkriminálni. Nem akarnám azt mondani, hogy az apám ezt csinálta velem, tehát nem az apám. Félnék ezt kimondani, mert akkor az anyámat is meg kell tagadnom, hiszen hogy élhetne az anyám az apámmal nyugodt szívvel, ha engem az apám szexuálisan használt? Legjobb, ha elfelejtem az egészet, mintha azt sem tudnám, hogy mi történt. De amikor az embernek már van annyi bátorsága, hogy elkezd különbséget tenni, akkor megengedheti magának, hogy elkezdjen emlékezni. Amikor elkezd emlékezni, akkor megengedheti magának, azt hogy otthagyja a kétes ítéleteit, a téveszméit, s akkor már esetleg nem kell annyira haragudni, nem kell annyira mérgesnek lenni. Aztán a szenvedélyeink csökkennek egy kicsit, s végül, legutoljára, megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia."

Buddhista fejlődéstörténet

A Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz egy igazi három generációs buddhista fejlődéstörténet is, melynek kulcsa a Szív szútra: ami a forma és üresség azonosságát taglalja.
Ez a szútra azt jelképezi, hogy az ember dolga az életben megszabadulni az ösztönkésztetéseitől és a világ dolgaival kapcsolatban kialakított függő helyzettől, az agressziótól a természet ellen, majd a szexuális vágyak erejétől. Az ember akkor bölcs, ha felismeri, hogy az út a kiüresedésen át vezet, melyben ezután már formák sincsenek. Az emberek által létrehozott tárgyak csak egy ideig képesek megtörni a tér-idő végtelenségét.

Ez a szútra az elkövetett bűn- büntetés végrehajtás eszköze is a filmben. Ahogy a szerzetes a macska farkát tusba mártva írja fel a Szív szútra jeleit a tó közepén álló remetelak előtti fapadlóra. Ezt kell egy éjszaka alatt kivésni azzal a késsel, amellyel a bűnt elkövette a féltékenységében a fiú. Majd a megérkező rendőrök különböző színekre festik a már kivésett jeleket és ezek után viszik börtönbe, már nem megbilincselve a bűnöst. Ezzel a szertartással minden indulat elmúlik: a szerzetes csalódott dühe, a fiú féltékenysége, és a tettének következményeitől való félelme, de még a két rendőr gyorsított végrehajtási kényszere is.

A forma üresség, az üresség forma

Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, ami üresség, az forma.

A szív szútra
A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra
(Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra)
Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel minden szenvedést meghalad.
Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.
Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek.
Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs ezek megszűnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.
A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata. Mivel nincs akadály, nincs félelem sem, így meghaladva minden illúziót a megszabadulást eléri.
A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.
Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek, a bölcsességet, ami valóságos és nem hamis.
Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
Dobosy Antal fordítása (1989., módosítva 2012-ben)

A filmben megjelenő Buddha-szobrok különböző fejlődési szinteken 

Az elején egy kis házi oltár szobor, kis aranyhalakkal telt medence, közepében, majd egy hatalmas szobor a közeli dombon, melynek a vállán áll a kisgyermek és a fülcimpájáig is alig ér. Majd a kamasz, aki már ugyanott állva egész a homlok magasságig nőtt. Majd a film végén a házi oltár mögül kiemelt szobrocskával, erőnek erejével felmászó szerzetes, aki még egy követ is magával vonszol, régi bűne feloldásaként a legmagasabb pontra, ahonnan átlátja léthelyzete és múltja lényegét.

A különböző terek közti falak nélküli ajtók és kapuk, átjárók is izgalmas szimbólumai a filmnek. 
A tó közepi házban a Buddha szobrocskától jobbra és balra levő ajtók a nő és férfi oldalt szimbolizálva.
A tó és a part közötti ajtó a víz és föld elem határát szimbolizálva.
De a papírra leírt "lezárva" felirat, amit az orra-szájra-szemre-fülre helyezve zár le egy korszakot az illető életében, s amelynek tapadása vízzel és/vagy tűzzel oldható fel.

A teljes film itt megnézhető.

Adventi filmajánló - RAFFAELLO: A FESTŐFEJEDELEM 3D és az ő csintalan kis angyalkái

December 13-án mutatták be az igen látványos RAFFAELLO: A FESTŐFEJEDELEM 3D című ismeretterjesztő filmet az Uránia mozikban, magyar szinkronnal.

Előtte a forgalmazó nevében Zsarnai Gábor, majd Halász Rita művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa beszélt Raffaello életének kevésbé ismert részleteiről, összehasonlítva a két nagy kortárs Michelangello és Leonardo munkásságával. Raffaello 37 éves volt, amikor meghalt, de mégis hatalmas életmű maradt utána. A két előbb említett művészkortárs sokkal idősebb volt, amikor a legnagyobb elismerést kiváltó munkáik elkészültek.

A művészet templomai sorozat 9. része, a nagy sikerű Vatikáni Múzeum 3D, Firenze és az Uffizi-képtár 3D és a Pápai bazilikák 3D alkotóinak új filmje a legkiválóbb reneszánsz mesterek egyikének és művészettörténet egyik legmeghatározóbb alakjának Raffaello Sanziónak állít emléket.
Rafaellót a kortársak és későbbi generációk is csodagyereknek tekintették, munkássága nemcsak a reneszánsz és a manierizmus közötti hidat jelentette, hanem a figuratív ábrázolást is példa nélküli magasságokba emelte.
Bár Michelangelo Buonarroti és Leonardo Da Vinci oldalán a híres reneszánsz triád tagja volt, a mester történetét mindezidáig kevesen ismerhették. Most erre is lehetőség nyílik: a legfejlettebb 3D kamerákkal és a művek többrétegűségét szemléltető, különleges térbeli képalkotási technikák segítségével készült látványos ismeretterjesztő film eddig példa nélküli alapossággal mutatja be a művész életét.
A másfél órás filmben szakértők kommentárjain és rövid játékfilmes betétekkel ábrázolt történelmi rekonstrukciókon keresztül harmincnyolc Raffaello- és további hat Raffaello inspirálta mű kerül bemutatásra, többek között a urbinói Raffaello-ház, a firenzei Uffizi-képtár és a Vatikáni Múzeum műkincseiből válogatva.
A nézőket olyan neves művészettörténészek kauzolják végig ezeket a csodálatos helyszíneken, mint Vincenzo Farinella egyetemi tanár és Raffaello-szakértő, Antonio Natali, az Uffizi-képtár korábbi vezetője és Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója.

A karácsony közeledtével nekem a kis gyermek Jézust és Jánost ábrázoló alakok mellett fel-feltűnő puttó-angyalkák melengették meg a szívemet, akik kikönyökölnek időtlenül a Mária mennybemenete című képéről, vagy ott vidámkodnak a jónéhány Madonna képén.

Felidézik azokat a régi a karácsonyokat, amikor  gyerekként ilyen türelmetlenül, néha el-elunva a várakozást, készültünk az estére az öcsémmel. Erről a várakozásról szól egy 12 éve a Harmoneten megjelent írásom.

A várakozás

Soha nem lesz már olyan, mint amilyen az én gyerekkoromban volt. Valahogy akkor nem volt ilyen hirtelen jövő és kapkodó, mint most. Pedig akkor nem is igen volt adventi koszorúnk, mely figyelmeztetett legalább négy héttel karácsony előtt, hogy készülni kell.
Még ma is érzem, a frissen vágott fa gyantás illatát, amely ma már nem olyan. A csoki bevonat nélküli szaloncukor íze. A beigli repedezett bőre. A cserépkályhák duruzsoló melege és a benne égő faparazsának ropogása. A fények, a karácsony estére mindig megjövő havazás, hogy a Jézuska gond nélkül tudja hozni ajándékait, míg mi pirospozsgásra nem szánkózzuk magunkat. A két egyforma maci, amellyel esküvősdit játszottunk, ahol a pap - ha jól emlékszem - egy négerbaba volt, és a boldogító igen előtt mindig felborult. Egy kék majd az idők során félszeművé vált szövet tacskókutya, ami nélkül később a testvérem el sem bírt aludni.
A porcelánfejű kisbaba, mely még aznap este eltörött, bár én csak másnap jöttem rá, hogy az én lelkiismeretes öcsém ezért állt be önként szenteste a sarokba. A csengettyűszó, amely behívott a szobába. A Mennyből az angyal, mely mindig olyan hosszú volt, hogy véget nem akart érni. A jó szálkás rántott hal és a halászlé, amiket én soha nem kívántam, de a Jézuska miatt mindig bele kellett kóstolni. Az első alvóbaba, amelynek minden másnap beesett a szeme és a Lövőház utcai babaklinikán kötött ki, őt a nagypapától kaptam. Hozzá anyu varrt ágyneműt és még rácsos ágya is voltAkkor még a TV nem éjjel-nappal szólt. Mi jó kis recsegős bakelit lemezről hallgattuk Piroska és a farkast, a Hófehérkét, a Jancsi és Juliskát és talán még pár mesét, miközben fából készült építőkockából királyi várat építettünk, melyben egy a mama által vart rongy királylány várta a szintén a mama által szívószálakból összetákolt királyfit.
Az íróasztal belső zuga, amely olyan jó búvóhely volt, főként az akkor még hajtogatósnak nevezett mesekönyvekből épült kerítés oltalmában. Az első játék-vasút, amit a papa igazából magának vett, mert csak akkor lehetett vele játszani, ha Ő is ott volt, de volt hozzá kisváros valódi aprókavicsos játszótérrel és kis- és nagyállomás, órával a homlokzatán és kispaddal a peronon. Olyan volt, mint az igazi. (A minap valamilyen svájci vasutas ünnep alkalmából láttam az eredetijét a hajdan volt kis vonatnak és pályájának a TV-ben.)
És tudom, olyan izgatottak voltunk, hogy nem bírtunk elaludni ezeken a gyönyörű karácsonyestéken.
Becsuktuk a szemünket, és még mindig ott láttuk a gyertyaégők fényét. Valahányszor most már nekünk kell ezt az élményt "produkálni" a gyerekeinknek, mindig van bennem egy nagy kérdőjel, mi a maradandó a gyerekeknek, mi az, ami eszébe fog jutni 40 évesen, ha akár a mostani karácsonyra fog gondolni.

Lehet, hogy nem a legnagyobb és legfényesebb ajándékra, hanem az óvodáskori mézeskalácssütésre és a magunk készítette papírdíszekre, meg arra, hogy a papa másnap felvitte őket "ágyúcsövegelni" a Várba, vagy a szabadság-hegyi zúzmarás hógolyózásokra. Azt hiszem én ezt a kis karácsonyi "együttzizegést" várom egész évben, amikor együtt vagyunk, és nincs gond és nincs probléma, csak a NAGY SZERETET.

Forrás

Nőies látásmód a Lux - filmnapokon - Western

Az idei LUX-filmnapok nyitófilmje november 8-án Valeska Grisebach német-bolgár-osztrák koprodukcióban készült Western című alkotása volt.

A LUX-filmnapokhoz idén is kapcsolódott egy beszélgetés, amelynek középpontjában ezúttal női nézőpontok álltak.

Goda Krisztina filmrendező, Kocsis Ágnes filmrendező, valamint Mécs Mónika producer beszélgettek a női alkotók perspektíváiról a kortárs filmgyártásban, ajánlva többek között a Lux - filmnapok Valeska Grisebach által jegyzett Western c. filmjét, melyben egy valódi európai "Eeastern" helyszínen, Bulgáriában az eddig klasszikusan férfizsánerként jegyzett western műfaját egy nőiesebb megközelítésből láthatjuk. 

Az ünnepélyes megnyitón Elekes Botond, az Uránia Filmszínház ügyvezető igazgatója és Lővei Andrea, az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájának vezetője, elmondták hogy  a filmeket, több mint 50 országban és sok fesztiválon vetítik szinte egy időben, szerte az EU 28 tagállamában, illetve feliratozták is az EU 24 hivatalos nyelvén. 

Európai népszerűsítésében idén az Európai Parlament Tájékoztatási Irodái és a Creative Europe MEDIA Desk is résztvett.

Különlegesség még, hogy az Europa Mozi-hálózatok és a Cineuropa együttműködésének jóvoltából 28 fiatal mozirajongó (18 és 26 év között) zsűritagként szerepelt a Velencei Filmnapok Díjátadó Ünnepségén. Ezek a fiatalok váltak “LUX filmdíj nagykövetekké”, akik  immár beavatottként népszerűsítik a kortársaik körében a mostani filmeket is.

A LUX filmdíj az Európai Parlament filmművészeti díja, amelyet minden évben fontos társadalmi problémákat érintő és érzékeny témákra reflektáló filmeknek ítélnek oda. Az elismerésre jelölt döntős alkotásokat, amelyeket nemzetközi szakmai zsűri választott ki, az Európa-szerte megrendezésre kerülő LUX-filmnapok keretében mind a 28 tagállamban bemutatják. Magyarországon 2017. november 8-10. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik a három döntős filmet, magyar felirattal. 

A LUX-filmnapok egyedülálló kulturális eseményként olyan határokon átívelő európai közösségi teret hoz létre, amely lehetővé teszi a nézők számára, hogy megtapasztalják az európai filmművészet sokszínűségét, és megvitassák a LUX filmdíjért versengő alkotásokban felvetődő érzékeny témákat. Az idén versenyben lévő döntős műveket – bár témájukban és stilárisan különbözőek – a díj hagyományaihoz híven összeköti az európaiság és az európai identitás összetett kérdésköre, melyhez a szerzők valós élethelyzeteken és kihívást jelentő szituációkon keresztül közelítenek.

Nőies látásmód a Lux - filmnapokon - Western

Egy szokatlan vendégmunkás-történetet. Érdekessége, hogy Kelet és Nyugat-Európa találkozását, átjárhatóságának kérdését nem a Nyugatra vándoroló kelet-európai, hanem fordítva: Bulgáriában dolgozó német munkások történetén keresztül dolgozza fel, ráadásul a western műfaj stíluseszközeinek megidézésével. A film a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat nyert, korábban pedig Cannes-ban versenyzett az Un Certain Regard szekcióban. 

Első perctől érezhetjük a feszültséget. A főhősünk – az Irakot-Afganisztánt megjárt idegenlégiós – szemszögéből látjuk a történetet, a Bulgáriában elvégzendő munka bevállalásától, és az építkezés idejére létrehozott kis német kolónia kialakításától, a világvégi kis falu helyi maffiózó-ügyleteinek kiismerésén át, a helyi hagyományok rítusaiba való beilleszkedésig.

A két kultúra találkozása előbb a szavak, majd a szenvedélyek szintjén jelenik meg. Tele szimbólumokkal: egy német zászló elhelyezésével a német tábor kiépítése során, majd annak jelképes eltűnésével. Túlkapások és túlreagálások egy folyóba esett női kalap okán. Szigorú erkölcsi szabályok megszegése és annak férfias elintézési módjai az ivóvíz használata miatt. Egy arcot formázó szikla metaforája, egy fehér vadló, egy árva fiú, egy távolba elment és a faluba visszatért - mára tolmácsolni is tudó - szép leány, aki a falucska elöljárójának gyermeke..., hordozzák a film drámáját. A német vendégmunkáslét hétköznapjai egy olyan faluban, ahol megállt az idő, egy ősöreg asszony, aki - úgy érezzük -, hogy a világkezdete óta ott él, de simán elbeszélget nyelvtudás nélkül is az idegenekkel: ő átérzi a főhősünk tragédiáját.

Felépül a gát, és mi lesz azután? Hazamennek-e a legények, vagy maradnak? Ez a kérdés kérdés marad…

Antalffy Yvette

AURORA BOREALIS – ÉSZAKI FÉNY

72 évvel a háború és 61 évvel '56 után végre láthatunk tabudöntögető filmeket, amelyekben a kisemberek elszenvedett fájdalmának feloldozása történik meg, mely afféle "filmterápiának" is használható.




Az Aurora Borealis nagyon felkavaró film. A szüleim korosztályának eddig igencsak elhallgatott titkairól szól; a háború utáni megszálló hadseregek katonáinak itt maradt láthatatlan és látható nyomairól és az én korosztályom gyerekeiről, akik esetleg ilyen katonáktól fogantak hol szerelemből, hol pedig erőszakból.

Az elmúlt héten volt a TV-ben az Anyám és más futóbolondok a családból című film egy másik ilyen elhallgatott időszakról, a kitelepítésekről és azok áldozatainak életét megkeserítő rendszeréről. A nem egészen egy éves film, A marfűi rém pedig szintén az előző rendszer egyik sorozatgyilkosságának elhallgatásáról, a siettetett koncepciós perek, bírói ítélkezések alapján tönkre tett emberi életekről szól.

Duna TV-ben éppen október 18-án indul egy dokumentumfilm sorozat Születéssel hozott traumák – On The Spot: Az ellenség gyermekei címmel, melyben Cseke Eszter és S. Takács András nemcsak arra voltak kíváncsiak, szereplőik hogyan élték túl szüleik elhurcolását, kitelepítését, meggyilkolását, hanem arra is, hogy felnőttként hogyan dolgozták fel legmélyebb, gyerekkori traumáikat, és mihez kezdtek a történelem rájuk rótt terhével?

Az Aurora Borealis - Északi fény két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. 

Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás  az '50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert. A film szokatlan helyzetekben, női érzékenységgel beszél az identitásválságból adódó drámai helyzetekről, a széttöredezett Európa háborúi okozta, soha nem gyógyuló sebekről, az elmúlásról, valamint a hazugságok és elhallgatások leleplezésének felszabadító erejéről.

Az Aurora Borealis - Északi fény a nemzetközileg is elismert, Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas, Cannes-i Nagydíjas és Arany Medve-díjas forgatókönyvíró-rendező, Mészáros Márta 26. alkotása. A film a FilmTeam gyártásában készült, producerei Major István és Gül Togay. 

Rendező: Mészáros Márta 

Forgatókönyvíró: Mészáros Márta, Pataki Éva, Jancsó Zoltán 

Operatőr: Piotr Sobocinski Jr. 

Vágó: Szántó Komlóssy Annamária

Producer: Major István 

Társproducer: Gül Togay 

Gyártó: FilmTeam

Szereplők: Törőcsik Mari, Tóth Ildikó, Törőcsik Franciska, Ladányi Jákob, Eva Prosek, Leslaw Zurek, Ewa Telega, Antonio de la Torre, Hary Prinz, Wunderlich József, Cserhalmi György, Fekete Ernő, Bereczki Zoltán, Monori Lili, Czinkóczi Zsuzsa 

Anyám korosztályából magam is ismerek olyan nőket, akik így vagy úgy érintettek voltak ebben a témában.

S akkor most pszichológus legyen a talpán, aki kideríti, hogy  egy így fogant gyermek hogyan adta tovább ezt a sérülését az ő gyerekének, s tovább az unokáknak...

Az biztos, hogy a családi átokmintát csak akkor törhetjük meg, ha egészen a mintakeletkezés gyökeréig eljutunk... 

Az Aurora Borealis eljut... Köszönet érte az egész stábnak...

Gyönyörű metafora, ahogy a filmbeli események folyama eljut  a falu végén gőzölgő hőforrástól a  Jeges-tengerig és megpillantjuk az "angyalok táncát", a sarki fényt...

A FILM ELKÉSZÜLTÉNEK HÁTTERE:

RENDEZŐI KONCEPCIÓ


Személyes bevezető:
 
"Lassan már négy év is eltelt azóta, hogy egy olyan írásra bukkantam a BBC History című folyóiratban, amely rögtön szíven ütött. Éreztem, hogy ez az „én témám”. A cikk az osztrák „háborús gyerekekről” szólt, egy láthatatlan generációról, akik nem ismerik a gyökereiket, eltitkolták előlük a legfontosabbat, hogy ki az apjuk, kik is valójában; az életük hazugságban telt.

Európa csak most kezd foglalkozni a „háborús gyerekekkel”, azokkal a tíz-és százezrekkel, akik a II. Világháború alatti és utáni katonai megszállások idején születtek. A háborús gyerekek születhettek erőszakból vagy szerelmi kapcsolatból, ami a megszálló katonák és a helyi nők között keletkezett. Akár így, akár úgy történt; ezek a gyerekek általában nem tudtak az apjukról, fogantatásukat titok vagy hazugság övezte. Az anyák félelemből vagy szégyenérzetből nem árultál el gyermekeiknek, ki az apjuk. Ez a hazugság egyike a legmasszívabbaknak, lassan hatvan éve tart, és csak most repedezik a hazugság burka. Ma Európában többszázezer „háborús gyerek” – ma már középkorúak vagy idősebbek – él: orosz, amerikai, angol, francia, német, lengyel katonák gyerekei. Fogantatásuk összefügg a XX. század nagy traumáival és azok elhallgatásával. Magyarország a szovjet megszállás alatt hasonló traumákon ment keresztül, de a magyar „háborús gyerekek” kutatása még el sem kezdődött.

Egész életemben ezek a témák érdekeltek, ezekről forgattam filmet: hazugságról, árulásról, születésről, családról, szeretetről. Engem az fogott meg a legjobban, hogy egy mai, „átlagos” család feszültségei, boldogtalansága is az évtizedekkel ezelőtti és soha be nem vallott bűnökre vezethető vissza. Szinte minden családban vannak sötét titkok, elhallgatott bűnök, amelyek több generáció életét is tönkre tudják tenni. Történetünk Bécsben játszódik a négyhatalmi megszállás alatt, tehát a háború után, már a béke idején és napjainkban. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a bűn idején is béke volt már, és a történet voltaképp a máig nyúlik. Szereplőink között van osztrák, spanyol, orosz, magyar, hiszen a háború össze-vissza sodorta a különböző nemzeteket, és a mai Európa is soknemzetiségű. Azért is tettük a történetet Bécsbe, Európa „szívébe”, hogy jelezzük: ez nem egyetlen nép tragédiája, hanem összeurópai ügy, és mindig újra kezdődik, ha valahol háborús konfliktus van. A filmben két gyermek születik, az egyik szerelemből, a másik erőszakból. A múlt titkaira csak napjainkban derül fény. A film tehát nem a háborúról szól, ez egy mai történet, látszólag semmi köze hőseinknek a múlthoz. De Olga és a fia, Robert, hordozzák a múltat a zsigereikben, és csak úgy szabadulhatnak fel, ha megtudják az igazságot: hogy kik ők, és honnan jönnek. Ehhez mindenkinek joga van.

Ez egy erős érzelmi töltésű, torokszorító történet. Arra törekedtünk, hogy már a film első részében átérezzék a nézők is ezt a szorítást, a kimondatlan, de sejtett titkok drámáját, és a film végéig tartsuk a feszültséget, ugyanakkor a film végén a nézők kapjanak katarzist és reményt, a szeretet reményét.
Megvalósítás:
A forgatókönyv előkészülete alatti kutatás során megismerkedtünk azzal az osztrák történész nővel, Barbara Stelzl-Marx-szal, aki jó tíz évvel ezelőtt elkezdte kutatni az osztrák megszállási gyerekek és szüleik történetét. A találkozás és a kutatás olyan izgalmas volt, hogy ebből egy dokumentumfilmet is forgattunk, ahol interjúkat készítettünk megszállási gyerekekkel, és megnéztük a helyszíneket – ez a film egyfajta előkészület is volt a játékfilmhez. A dokumentumfilm forgatása során is éreztük a különös kontrasztot a jól öltözött osztrák polgári külső és a belül égő fájdalom között, amit riportalanyaink hordoztak. Ez a kontraszt fontos eleme a filmnek.
A film képileg több síkon játszódik: az első sík a jelen, egy békés Bécs, jómódú osztrák környezet, egy sikeres nő, jólét, ahol látszólag semmi probléma nincs. De a tetszetős külső mögött egy magányos, az érzelmeit kimutatni képtelen, sérült, magányos nő, Olga áll. Ugyancsak a jelen része Mária háza, amely a múlt helyszíne is egyben, tipikus magyar falu a nyugati határhoz közel.
A másik sík a flashback: az ötvenes évek egy magyar faluban és Bécsben. A flashback-en belül is egy külön képi világ az az emlékkép, amit Mária nem mond el Olgának, az ősbűn, amely a film kulcsa. Ezt a jelenetet a múltban is látjuk és a jelenben is, az Öreg Mária ismét újra éli, eljátssza, hogyan történt, a múlt itt találkozik a jelennel.
A harmadik sík az epilógus, egy, a korábbiaktól teljesen elütő, északi táj és a sarki fény: a különleges helyszín jelzi, hogy hőseink kapnak esélyt a feloldozásra és az újrakezdésre. A filmben a főszereplő a táj és az emberi arc. Ennek kifejezésére a nagy tehetségű lengyel operatőrt, Piotr Sobocinski Jr-t éreztem a legalkalmasabbnak, aki örömmel vállalta a felkérésünket
A filmben nagy szerepe van a tájnak, de a legfontosabb a színészi játék. Mária szerepére megtaláltuk a tökéletes színésznőt, Törőcsik Marit, sőt, már a forgatókönyv írása közben is rá gondoltunk, vele beszélgettünk, használtuk az ő bölcsességét, és azt a különös tapasztalatot, hogy ő is a csodával határos módon jött vissza egy kómából. Törőcsik Mari ma Európa egyik legnagyobb színésznője, háromszor nyert Cannes-ban, kétszer Aranypálmát (legjobb színésznő), egyszer életmű díjat. Mari azonosult a szereppel, készen állt arra, hogy eljátssza Máriát. Törőcsik Marival filmet kell forgatni, elég baj az, hogy nem vagyunk elég büszkék a csodáinkra.
A forgatókönyvben igyekeztünk izgalmasan, némileg krimi-szerűen adagolni az információkat. A néző többször hiheti, hogy már érti, mi történt, és utána rá kell jönnie, hogy még semmit nem tud, csak lassan áll össze a múlt, mint egy bonyolult puzzle. A megvalósításban is ez a fokozódó feszültség jelenik meg.
Végső soron természetesen azt folytatom, amihez értek: ez is egy Mészáros Márta-film. Az én stílusom realizmus fölötti, valaki úgy jellemezte, hogy nálam mindig megterítenek, de soha nem eszik meg az ebédet. Hiszen az érdekel a legjobban, hogy mi történik az emberekben, a lelkükben, hogyan küzdenek meg a sötét múlttal, a hazugságokkal, hogyan harcolnak önmagukért, a szabadságukért.
Ez a film röviden egy izgalmas mai történet, amiből az derül ki, hogy a háború még mindig nem ért véget." (Mészáros Márta)

PRODUCERI KONCEPCIÓ
Vannak történetek, amelyek örökérvényűek, mindig aktuálisak. Történelmi események, sorsdöntő helyzetek, melyek morális kérdéseket vetnek fel, megbocsátható és megbocsáthatatlan bűnöket valamint témákat, amelyeket hiába dolgoztak fel számtalanszor, nem hagyják az alkotókat nyugodni: újra meg újra hozzányúlnak, mert minden kor újratermeli őket, új megvilágításba helyezve azokat.
Mészáros Márta forgatókönyvíró társaival (Pataki Éva és Jancsó Zoltán) erős témához nyúlt, határozott kézzel. A forgatókönyvet a rangos SCRIPTEAST fejlesztési programjába beválogatták, ahol végigment többlépcsős nemzetközi állomásokon: Krakkó – Berlin – Cannes.

A RENDEZŐNŐ
Mint minden történetet ezt is különféleképpen lehet elmesélni. Ebben a történetben Mészáros Márta összetéveszthetetlen filmes hangneme ígér izgalmas megközelítést. A rendezőnő mindig is sajátos érzékenységgel, női szemszögből figyelte szereplőit, mesélte történeteit akár múltbéli, akár jelenkori eseményeket dolgozott fel.
Mészáros Márta idős kora ellenére fáradhatatlanul energikus, alkotói közlésvágya lendületes és magával ragadó. Érzékenyen és nyitottan figyeli a körülötte lévő eseményeket. Számtalan rangos elismerést tudhat magáénak, ikonikus alakja a női filmes alkotóknak, Európában az első női filmrendezők között tisztelik.

A TÉMA AKTUALITÁSA
A téma, ahogy mondani szokás, a levegőben van.  2015-ben épp 70 éve végződött a 2. világháború. Lassan újabb és újabb elhallgatott részletek kerülnek elő a felszínre.
Tudtuk, sejtettük, de csak most kezdünk róla óvatosan beszélni.
Nemcsak a háborúban, hanem évekkel azután - a megszállási övezetekben -mindennapos esemény volt a nőkön való erőszak és ez így van a mai napig.
Ennek a megítélése, nyilvánosságra hozatala korántsem egyértelmű, holott ártatlan, megerőszakolt áldozatokról beszélünk és ugyanolyan ártatlan gyermekekről. Mégis, ha a felszabadítókra bármilyen negatív árnyék vetült és vetül úgy ahhoz automatikusan hallgatás és némaság párosult.
Amit Magyarországon a kutató csak nehezen ér el (Pető Andrea genderkutató) az Ausztriában valamivel egyszerűbb (Stelz-Marx Barbara): az áldozatok jelentkeznek és mesélnek.
Mészáros Márta néhány éve egy rádióműsor vendége volt, ahol többek között legújabb terveiről faggatták. Már a műsor alatt, közvetlenül utána, sőt azóta is hívják a rendezőnőt az egykori áldozatok illetve azok gyermekei, akik eddig nem akartak, nem mertek sorsukról beszélni.
A mi felelősségünk is, hogy tisztábban lássunk és csökkentsük a körülöttünk lévő tabukat.

BARBARA STELZL-MARX: A MEGSZÁLLÓKTÓL SZÜLETETTEK (BESATZUNGSKINDER)

„A megszállóktól születettek – egy egész világot érintő problémakör” („Besatzungskinder – ein Weltproblem“) címmel jelentette meg cikkét az Arbeiter-Zeitung 1955 novemberében, és kijelentette, hogy „Ahol külföldi katonák – szövetségesekként vagy hódítókként – egy ország lakosságával kapcsolatot létesítenek, ott házasságon kívüli gyermekek születnek. Ez így volt már a római légiók idejében is, és valószínűleg még sokáig így lesz.” Háborúban született gyerekek léteznek mióta csak háborús összetűzésekre sor kerül. A téma továbbra is nagyon aktuális – gondoljunk akár a boszniai háborúra, a ruandai polgárháborúra, Dárfúrra és Csádra, ahol afrikai nőket arab fegyveresek ejtettek teherbe, vagy akár a különböző feladatokat ellátó nemzetközi békefenntartó csapatok szexuális túlkapásaira, melynek következtében gyermekek fogantak.
Ausztria 1945 tavaszán történt felszabadítása és megszállása során több százezer külföldi megszálló katona érkezett az országba. Kilenc hónappal később megszülettek az első olyan gyermekek, akik tőlük fogantak: szerelmi kapcsolatokból, (túlélésért folytatott) prostitúció vagy megerőszakolások következményeként. Ők „az ellenség gyerekei”-nek számítottak, noha az apák jogilag már nem voltak ellenségek. Sok esetben a diszkrimináció különböző formáival kellett szembesülniük. A „szégyenük” nemcsak abból állt, hogy leányanyáktól vagy házasságon kívül születtek, hanem hogy „nem megfelelő” apával rendelkeztek.
Az egyes tartományok adatai szerint 1946 és 1953 között körülbelül 8000 „katonagyerek“ született, ahogyan akkor nevezték őket. Az összlétszámuk azonban valószínűleg Ausztria-szerte legalább 30.000 lehetett, körülbelül felük szovjet apától. A szüléskor ugyanis a legtöbb anya az apát „ismeretlen”-nek diktálta be.
Nagy számuk ellenére ezek a háborús gyerekek mindnyájan „láthatatlanok” maradtak – és maradnak. Sokuk a társadalom és a család szélére szorult, nevelő- vagy nagyszülőknél nőttek fel, és a tabusítás és a titokzatos célozgatás egy különös elegye vette őket körül. Sokan még ma is szégyellnek a származásukról beszélni, illetve a hallgatás falába ütköznek, ha ők firtatják azt.
A megszállóktól születettek többsége egy „apátlan nemzedéket“ képez. A katonasághoz tartozók sokszor nem is tudták, hogy gyermeket nemzettek, vagy még az utódaik születése előtt áthelyezték őket. Mások leléptek – általában hamis ígéretek közepette. Később a csapatok kivonásával, mindenek előtt a szovjet apák, már nem voltak többé elérhetőek. Mindez – például a hiányzó tartásdíjfizetés miatt – nemcsak gazdasági, hanem egész életen át tartó lelki következményekkel is járt.
A Kreml a szovjet hadsereghez tartozók nemi érintkezését külföldi, nem szovjet nőkkel „politikailag megvetendőnek” tartotta, a velük való házasságkötést a megszállási időszak végéig nem engedélyezte. Tíz osztrák nő közül, akiket 1950 és 1953 között szovjetellenes kémkedés vádjával halálra ítéltek és Moszkvában agyonlőttek, ötnek volt viszonya a szovjet hadsereg valamely tagjával. Az egyik ilyen kapcsolatból származott egy olyan gyermek, aki mindkét szülőjének halálos ítélete miatt teljesen árvává vált.
Az apa keresése sok megszállótól született gyermek – és azok gyermekei – számára egész életre szóló feladat. A saját identitásuk megalapozása hajtja őket, és a „személyes gyökerek” tisztázása. Az igény arra, hogy ezt a lyukat még a saját életükben betapaszthassák független attól, hogy az érintettek gyermekkora „boldog” volt-e, szerető családban vagy gyermekotthonban nevelkedtek, ki voltak-e téve diszkriminációnak, korábban vagy később, közvetlenül vagy közvetett módon, véletlenül vagy a nevelőik által irányítva tudták meg az apjuk kilétét. Még azok a gyerekek is e létfontosságú kérdésnek szentelik magukat, akik nemi erőszak útján fogantak.
Gyakran jelent azonban az érintettek számára pluszterhet, hogy éppen a legszűkebb környezetükben alkalmazzák a felejtés és az elfojtás technikáit. Az elmúlt években ezek a mélyen hallgató emlékek annál hevesebben törtek fel, hevítve a vágytól, hogy arcra, karakterre és történetre leljenek.

Dr. Barbara Stelzl-Marx 
docens a háború következményeit kutató Ludwig Boltzmann Intézet helyettes vezetője és az osztrák ENSZ-bizottság alelnöke. A kortárs történész az Ausztriát megszállóktól született gyerekekről szóló kutatás vezetője.
Ajánlott olvasmány: Barbara Stelzl-Marx, Stalins Soldaten in Österreich. Die Innensicht der sowjetischen Besatzung 1945–1955. [Sztálin katonái Ausztriában. Az 1945–1955 közötti szovjet megszállás belülről nézve.] Wien – München 2012.
Barbara Stelzl-Marx – Silke Satjukow (szerkesztők), Besatzungskinder. Die Nachkommen alliierter Soldaten in Österreich und Deutschland. [A megszállóktól születettek. A szövetséges katonák leszármazottai Ausztriában és Németországban.] Wien – Köln – Weimar 2015.
Stefan Karner – Barbara Stelzl-Marx (szerkesztők), Stalins letzte Opfer. Verschleppte und erschossene Österreicher in Moskau 1950–1953. [Sztálin utolsó áldozatai. Elhurcolt és agyonlőtt osztrákok Moszkvában 1950–1953.] Társszerkesztők: Daniela Almer, Dieter Bacher és Harald Knoll. Wien – München 2009.

Forrás: AURORA BOREALIS – ÉSZAKI FÉNY - SAJTÓKÖNYV

A szerelem Harley Davidsonon érkezik

Ezt a filmet én nem az alaptörténete miatt szeretem és ajánlom...

Gus felépült ugyan betegségéből, ám a kezelések hatására kihullott a haja, és az alkata is megváltozott. Beleszeret Emily-be, az újságírónőbe, de úgy érzi, nincs esélye nála. Gus nővére, a szerelmi ponyvaregények szerzője azonban tud orvosságot a bajra. Edzésre fogja, és kitalálja, hogyan lehet igazán hódító: csakis motoron és bőrszerelésben. Port.hu

...hanem azért az ötletért, ahogyan a hároméves, de még nem beszélő gyereket, Malackát kezeli anyukája (aki egyébként Gus nővére és sikeres szerelmeskönyv szerző).

S ennek a gyereknevelésnek a kulcsmondata az, hogy:

"Jó, ha a gyerek tisztában van a következményekkel."

Két ilyen idézet a filmből:

"Malacka, mit mondott anya, mi történik, ha folyton olajos tárgyakat veszel a szádba? Az, hogy tönkreteszik a zsírban oldódó vitaminokat és ha vitaminhiányos leszel megbetegszel. Köpd ki azt a csavart!"

„A hősugárzó kapcsolója nem gyerekjáték! Malacka, ha belélegzed a gázt, az leköti a véredben az összes hemoglobint, és akkor nem marad semmi, ami az oxigént szállítsa. A szád és a körmöd cseresznyepiros lesz, és szén-monoxid-mérgezésben fogsz meghalni.”

Most, hogy hat hete nagyszülők vagyunk, örömmel hallottam idősebb Marcelltől (az apától), hogy már ő is beszélt a villanykörték izzószálas, ledes és halogén mibenlétéről ifjabb Marcellnek, aki nagy érdeklődéssel mélyen a szemébe nézett ekkor...

S mint, ahogy Malackának az egyetlen szó, amit ismétel film során a Nagybá', úgy idősebb Marcellnak a "todony" (azaz a torony) volt az első szavak egyike, amit tudatosan kimondott...

Talán ifjabb Marcell is a villanykörtét fogja emlegetni két gügyögés között legelőször...

A teljes film itt megnézhető.

"Életfilmek" 1. - A kertész titka (Rosemari)

Ősztől "életfilmjeink" témájával kezdek mélyebben, s minden érzékszervünket megdolgoztatva foglalkozni. 

Hogy mire is gondolok életfilm-ügyben? Hát arra, hogy fogantatásunktól kezdve, ha napi szinten filmre vennénk mi is történt velünk, miről mit gondoltunk, mikor hogy döntöttünk, bizonyára egy olyan dráma kerekedne belőle, amitől elhűlne a mozinéző.

Korábban láthattunk Fliegauf Benedek Csillogás c. filmjét, s benne a halálközeli élmények hiteles történetét. S mit ad Isten, ma interjút olvasok az egyik szereplőjével Dobronay Lászlóval, akivel egyszer egy szűkkörű csoportban volt alkalmam találkozni is.

A halálközeli helyzetben - ahogy én érzem és gondolom, s ahogyan jónéhányan meg is élték - egy nagy panoráma körképpé merevedik ki ez a bizonyos életfilm,  ahol kulcsfontosságú élethelyzeteink egy kicsit hangsúlyosabban mutatják meg magukat.

Nos ebbe az életfilm-sorozatba illik szerintem a hétvégén megnézett norvég-dán-német koprodukcióban készült A kertész titka is, mely egy fiatal, kissé fiús lány, Rosemari (Ruby Dagnall) és egy éppen témaválságban lévő újságírónő, Unn Tove (Tuva Novetny) közös nyomozását kíséri figyelemmel. A film egy feszültségekkel teli esküvői lagzi-jelenettel indul.
Tove a saját esküvőjén talál rá a kis Rosemarire a mosdó padlóján, köldökzsinórostól, magzatmázasan.  A gyermek a kórház, majd a gyámhivatal gondozásába kerül, bár Tove oknyomozó újságíróként erőfeszítéseket tesz a szülők felderítésre, sőt megfordul a fejében, hogy magához is veszi, de az ügy elhalványul és 16 év telik el...
Tove addigra elvált és éppen láthatásra engedi el két kislányát, amikor megjelenik Rosemeri, és kertészkedés ürügyével próbál közelebb kerülni Tove-hoz, abban a hiszemben, hogy ő az édesanyja...
Majd a gyámhivataltól kapott levélből kiderül, hogy ő csak rátalált Rosemerire és felajánlja, hogy segít megtalálni a valódi szülőket.  Tove egy televíziós műsor keretében szeretne lehetőséget adni Rosemarinek, de a tinilány nevelőszülei féltik gyermeküket a kegyetlen igazságtól és az öncélúnak tűnő tv-showtól...

A különös fordulatokban bővelkedő film, egy korszak lenyomata is, benne a norvég életvitel és életszemlélet akkori és mostani állapota. Olybá tűnik, hogy ez a pszichológiai gyakorlat, hogy nyíltan a szemébe mondják a kőkemény és nyers igazságot egy éppen nagykorúnak nyilvánított árva leánynak, kezdjen vele, amit tud... Nem elég, hogy megtudja, hogy egy szállodai toalettben jött a világra, még a foganása is hasonló mocsokban történt, ahogy a nyomozásból kiderül... De az anya kiléte a legnagyobb fordulópontja a filmnek... Közben megtudjuk, hogy Norvégiában mindenki rokona mindenkinek, így előbb-utóbb mindenre fény derül, erre is... De nem lövöm le a végkifejletet...

A filmtrailer

Azt gondolom, hogy mindegyikünk életében vannak hasonló drámák, hasonló családi titkok, amiket érdemes még ebben az életünkben megfejteni, s talán ebből megtudhatjuk, hogy miért is lettünk diszlexiások, vagy miért is félünk bizonyos élethelyzeteinkben, vagy miért pont ilyen-olyan típusú emberek találnak meg bennünket, stb-stb... A felfedezéseinket pedig mindenképpen meg kell osztani a gyerekeinkkel, unokáinkkal, megmutatva nekik az elődök elhibázott döntéseit, hogy ne az ő dolguk legyen feloldani a családi átokmintázatot.

A hatalmas érzelmi hullámok, lecsillapodva végre kifuthassanak a partra szelíden, amelynek látványában majd örömünket leljük...

Arnold Schwarzenegger egy tőle szokatlan, idősödő drámai apakaraktert alakít az Utóhatás c. filmben

Ez a film is PR-film - játékfilmköntösbe írva - szerintem. Az amerikaiak kiválóan értenek ehhez a műfajhoz. 





Így például minden katasztrófahelyzethez van tovább és továbbfejlesztett forgatókönyvük. A rendkívüli helyzetek jogi-anyagi-kártérítési-pszichológiai orvoslásához kiválóan állnak hozzá, s ha újabb hiba lép fel, azonnal beleépítik azt a hibajavító-mechanizmusukba akár úgy is, hogy játékfilmet készítenek az adott tragédia feldolgozásról. Az Utóhatás elkészítésével is ez lehetett a cél.

A PR (Public Relations) – a bizalomépítés művészete. Se nem marketing, se nem reklám. A PR egyik audiovizuális eszköze a film. A PR-filmek célja nemritkán a nevelés, a közvélemény értékeléseinek átformálása egy játékfilm sztorijába csomagolva. Ilyen katasztrófahelyzetet szimuláló PR-filmnek tekinthető az Apollo 13 is,  és ahol a pénz a főszereplő: a Tőzsdecápák, vagy a Krízispont. De a húsz éve bemutatott A zaklatás című filmben tanulmányozhattunk egy olyan élethelyzetet, amelyben nem egy nőt zaklat a férfi főnöke, hanem egy férfit a női felettese. Ennek a furcsa nemi szerep-cserés konfliktusnak a feloldására adott a film sok-sok izgalom után egyfajta megoldóképletet. A Kezdő című filmben pedig, megoldást láthatunk pl. arra, hogy mihez kezdjen egy nyugdíjas, nagyvárosi özvegyember magával, ha nem bírja már az egyedüllétet?

A filmben Arnold Schwarzenegger egy emberi hiba miatt bekövetkezett légi katasztrófában a családját elvesztő, megtört apát alakít, aki képtelen belenyugodni a történtekbe.

A megtörtént eseményeken alapuló történetben az építőipari munkás, Roman Melnik már nagyon várja, hogy felesége és várandós lánya hazaérkezzen Kijevből. A reptéren azonban a lehető legszörnyűbb hírt kapja: egy szerencsétlen baleset miatt a gép összeütközött egy másikkal és lezuhant. A végzetes hibát elkövető légi irányító, Jake élete szintén összeomlik: házassága válságba kerül, a fenyegetések miatt új nevet kénytelen felvenni és más államba költözni. A légitársaság pénzzel próbálja kárpótolni a feldolgozhatatlan tragédiával szembesülő Romant, miközben új személyazonosság mögé igyekszik elrejteni a légi katasztrófát okozó mulasztás felelősét. Roman azonban nem tud megnyugvást találni, és a mérhetetlen gyász hamarosan egy teljesen új érzésnek adja át a helyét: a bosszúszomjtól fűtött haragnak.

Az idén 70 éves Arnold Schwarzenegger, aki kormányzói kitérője után újra aktívan filmez, ezúttal Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, Fekete hattyú, Noé) produceri keze alatt készült amerikai független film főszerepében tűnik fel a mozivásznon. A légi irányítót a Monsters főszerepén kívül eddig jellemzően mellékszerepekben feltűnő Scoot McNairy (Az Argo-akció, Holtodiglan) alakítja, a férfi feleségét Maggie Grace játssza, aki Liam Neeson lányaként lehet ismerős a mozinézőknek, az Elrabolva-filmekből. A forgatókönyvet az Ellenségért, Denis Villeneuve remekművéért is felelős Javier Gullón írta, a rendezői székben a Blitz című akció-thrillert jegyző Elliott Lester ült.

A felkavaró filmdráma a Bodeni légi katasztrófaként elhíresült tragédia eseményeit és nem kevésbé megrázó következményeit dolgozza fel. Az Überlingen feletti légtérben 2002. július 1-jén bekövetkezett repülőgép-szerencsétlenség során a baskír légitársaság utasszállító repülőgépe a fedélzetén 47 iskoláskorú gyermekkel, 10.000 méteres magasságban összeütközött egy teherszállító repülővel. Németország történetének legsúlyosabb légi katasztrófájában 71 fő, mindkét gép utasai és személyzete életét vesztette, a repülőgépek roncsai 350 négyzetkilométeres területen szóródtak szét. Hosszas vizsgálatok után végül a svájci Skyguide légi irányító cég elismerte felelősséget a tragédiáért, a baleset idején ugyanis csak a szokásos kettő helyett csak egy munkatárs, a dán Peter Nielsen volt szolgálatban, aki hiányos információk birtokában hibás utasítást adott az orosz gépnek. Az áldozatok hozzátartozói közül azonban nem mindenki elégedett meg a kártérítéssel vagy pereskedéssel, az orosz Vitalij Kalojev, akinek felesége és két gyermeke is a repülőn utazott, személyesen állt bosszút a családjáért - a szerencsétlen légi irányítón. (Forrás: Pannonia Entertainment)

A rendkívüli helyzetek jogi-anyagi-kártérítési-pszichológiai orvoslásából jelen történetben csak az emberiesség, egy egyszerű bocsánatkérés marad el. Minden van: végkielégítés, emlékműállítás, pszichiáteri támogatás, csak bocsánatkérés nincs. Ennek a következtében bosszú bosszút követne, de az ifjabb generációnak már nem ezek a reakciói, legalábbis ebben a történetben nem, "Én nem ilyen nevelést kaptam" hangzik el, s nem folyik több vér.

Ahogy a mondásban is van: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A másik lényeges kérdés egy ilyen helyzetben az oknyomozó újságíró felelőssége: etikus-e kiadni személyes adatokat, egy áldozat hozzátartozójának - még ha jóindulatból teszi is?



A szinkronizált előzetes:

Az "új-zélandi Úton", avagy a Vademberek hajszája

Olyan érzésünk van a film nézése közben, mintha egy folyamatosan nehezített pályájú "tinédzser realiti sót" látnánk.

Ricky Baker, az öntörvényű intézetis kölyök új nevelőszülőkhöz kerül Új-Zéland őserdejébe. A sokat próbált, kezelhetetlen fiút a szeretetteljes Bella néni fogadja be, akinek a férje, a Rickyjéhez hasonló családi hátterű, Hec bácsi. (Úgy tűnik Bella néninek a szerencsétlen sorsúak felkarolása a sorsa.) Bella néni rövidúton megtalálja a hangot tinédzser hősünkkel, s lesz hamarosan egy - a népszerű Tupac (rapsztár) nevét viselő -, saját kutyája is. De amilyen gyorsan jön a "jólét" Ricy életében, olyan gyorsan véget is ér Bella néni hirtelen halálával. Rickyt újra a rettegett gyermekvédelem felügyelete fenyegeti. 

Így a javítóintézet elől inkább a hegyekbe menekül, ahol Hec bácsi persze könnyedén rátalál. Közös menekülésüket balesetek, országos körözés, rablók, autós és helikopteres üldözés tarkítja ebben a frappáns poénokkal, gegekkel teletűzdelt kalandfilmben, melynek sorai között olvasva ott a komoly mondanivaló is. 

Abszurdfilmnek is nevezhetjük akár, a militáns attitűdű gyermekvédelmis nő karaktere és szélsőséges megnyilvánulásai okán, vagy amikor a "velejéig komisz" Ricky, a sok ordenáréság után, egyszer csak haikukban mondja el legbelsőbb érzelmeit, és ahogyan ezt az analfabéta Hec bácsi a végén eltanulja tőle, vagy ahogyan elmutogatja "activitisan" azt, hogy "Gyűrűk ura"..., az embernek csiklandósan jókedve lesz tőle.
Felnőttek viselkednek gyerekesen és Rickynek vannak felnőttes, s néha igen bölcs elszólásai.

Ez a film a felnőtté válás nehézségei mellett arra is jó illusztráció, hogy kik és hogyan segítenek át egy gyereket ezeken a nehézségeken. Mint ahogyan az életben, úgy ebben az un. "felnövéstörténetben" is, a látszólag rossz élethelyzetek, vagy emberek mutatják a kiutat és a megoldást a válságokból.

Magyar feliratos előzetes:

A forgatókönyv alapjául Barry Crump Új-Zélandban kultikus státuszú regénye, a Wild Pork and Watercress – vagy ahogy a rendező emlegeti az interjúkban, „az új-zélandi Úton” – szolgált, amit minden, identitását kereső új-zélandi tinédzser elolvas.

A film rendezője Taika Waititi a Thor: Ragnarök rendezőjeként Hollywoodba is berobbanni készülő új-zélandi függetlenfilmes.

A főbb szereplők: Hec - Sam Neill,  Ricky - Julian Dennison, Bella - Rima Te Wiata,  Andy  - Oscar Kightley, Hugh - Cohen Holloway, Psycho Sam - Rhys Darby

Ricky

Hac bácsi

A militáns attitűdű gyermekvédelmis...

A film Loyolai Szent Ignác életéről és a "Harminc kegyelem"

"Ha meghallanád Isten szavát, titokban akarnád tartani?"
Történelmi dráma Loyolai Szent Ignácnak, a jezsuita rend alapítójának visszaemlékezései alapján.

Az Ignác c. filmet nagyon vártam, mert Szent Ignác személye, felismerései, lelkigyakorlatainak újszerűsége, szemlélődő imamódja már évekkel ezelőtt megérintett, megindított.

A film nagyszerűen ábrázolja azt, ahogy a családi elvárások miatt harcossá lett ember, az első csaták után feladni kényszerül a hívatását. Azután pedig felismerve az Istenhez vezető utat, hogyan járja végig azt az aszkézistől, a depressziókon, az önmagával vívott belső harcokon át, a tanításig. Betegágyán olvassa a szentek és Jézus életét, amelyre alapozza később a maga által kidolgozott lelkigyakorlatos praxist. A fülöp-szigeteki produkcióban, Spanyolországban és a Fülöp-szigeteken forgatott, film ezen praxis inkvizíció előtti megmérettetéséig követi nyomon Ignác életét.

Harminc kegyelem

Hat éve történt, hogy egy októberi napon néhány óra leforgása alatt, három megrázkódtatás is ért. A fogorvoshoz menet a bokám kificamodott. A fogorvosom közölte, hogy jónéhány fogamtól búcsút kell vegyek. Kaptam egy telefonhívást, hogy Anikó barátnőm egy évi szenvedés után meghalt, 57 évesen.

Testi bajaim miatt remete lettem néhány hétre, s így elgondolkodhattam rajta, hogy mi, miért is történik velem.

A remeteség nem áll messze tőlem.

(Antalffy nevem Remete Szent Antalja, maga is így élt.) Mindig is szerettem volna egy kicsit belekóstolni ebbe az életformába, s a lelkem is sajgott a barátnőm halála miatt.


Szász Ilma, kedves tanítómesterem meditációs ajánlata a harminc Szent Ignác-i kegyelemről, bibliai hozzárendelésekkel és szakrális képek egész sorával, éppen ekkor talált rám.

A harminc hetes lelkigyakorlat „kegyelmei”.

1. Bizalom Isten közelségében és törődésében.
2. Ámulat teremtésemen, Isten folytonos viszonyulásában.
3. Isten visszavár
4. Isten fel akar szabadítani
5. Jézus Krisztuson keresztül hív
6. Felismerem bukott állapotomat és azt, hogy ennek ellenére - és éppen ebből - akarnak megszabadítani.
7. Bűnbánat és az irgalom értékelése.
8. Saját hajlamaim, döntéseim és a világ hatásai, amik életemet befolyásolják
9. Jézuson keresztül kegyelemben részesülhetek.
10. Bensőségesen megismerhetem Jézust, hogy szeressem és kövessem Őt.
11. Testetöltött.
12. Névadása, bemutatása a templomban.
13. Egyiptomi menekülése, majd názáreti ács-fiúsága
14. Küldetéstudata 12 évesen
15. Nyilvános fellépése, keresztsége. Első tanítványok. Engem is tanítványul hív.
16. Kísértéseinek legyőzése.
17. Felismerem saját csapdáimat.
18. Miben kell döntenem, hogy saját életem körülményei között követhessem Őt?
19-22. Jézus nyilvános működésének tapasztalati ismerete, hogy jobban szeressem és kövessem őt. (Tanítványok elhívása, Kánai menyegző, Hegyi Beszéd, Tanításai, Természeti csodái, Gyógyításai, Halott feltámasztásai /Az én törődésem betegekkel/, Megkenetése /=Elfogadja a szeretet megnyilvánulásait/,Megdicsőülése, Bevonulás Jeruzsálembe, Kufárok kiűzése, Utolsó vacsora, Lábmosás)

23-26a. Jézus szenvedésének átélése és keserűség, hogy miattam is szenvedett, mert én ilyen lettem (és ki akar szabadítani az Alvilágból).
26b-28. Mély öröm Jézus dicsőséges feltámadása, mennybemenetele és jelenléte miatt. Szőlővesszőként a szőlőtövön, az Ő tudatosságában akarok maradni!!!
29. Ismerjem fel kapott kegyelmeimet életemben és meditációimban, hogy szeretettel és szolgálattal válaszoljak rájuk.
30. Pünkösd utóhatásai. Ismerjem fel magamban a Szentlélek működését és kívánjam Őt szolgálni.

A Harminc kegyelmem

Érkezés egy "körmondatban"

Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.

A héten két olyan filmet (Thruman show, Idétlen időkig) is újranéztem, amelynek a cselekménye, az életesemények ismétlődéséről szólt, mígnem  a bennük szereplő főhős tudatára nem ébred és elkezdi felfedezni azt, hogy tudja megváltoztatni akár a múltat is. Aztán a minap megnézetem a 2017-es Oscarra is jelölt Érkezés című filmet.

"Ha egyszer eljönnek hozzánk az idegenek, akkor nem csak az lesz a kérdés, mik a szándékaik, hanem az is, miként fogunk velük kommunikálni - és hogyan. Ez a magát szinte minden műfajban kipróbáló kanadai Denis Villeneuve (Sicario - A bérgyilkos, Ellenség, Fogságban) új filmjének kiindulópontja és lényege. A nálunk is ismert Ted Chiang sci-fi író 1998-as Story of Your Life című novellájából készült mű főszereplője a nagyszerű Amy Adams, aki egy elismert nyelvészt alakít - akinek előadásait mégis kevesen látogatják -, akit az amerikai katonaság kér fel, hogy közvetítsen köztük és az idegenek között." port.hu

Ebben a filmben is - többszöri nekifutásra - újraírják a múltat, meg nem történtté tesznek tragédiákat, egy jó időben, jó helyen odasúgott mondattal.

Egy kicsit túllépve a történeten, a filmben felhasznált "szellemi ingatlanból"* a számok, a mértani formák: a 12 kagylóformájú űrhajó, hétlábú idegenek, a körív mint íráskép, és a "nemlineáris nyelv" gondolata nyűgözött le. A távoli idegenek egyfajta képnyelven kommunikálnak a földi emberekkel, köralakú festékjeleket bocsátva ki magukból. Amit aztán a mandarinnyelvet is ismerő nyelvész főhősnő szépen lassan, számítógépek és a másik 11 kagyló leszállóhelyén dolgozó tudósok segítségével meg is fejt. 

...heptapod - hét lábú...nem hagynak nyomot... halljuk, látjuk ugyan, de nem ismerjük az anyagösszetételüket... nincs kapcsolat a kimondott és leírt között... szemaziografikus - jelentést ábrázoló írás... a logogram független az időtől, valamint nincs eleje és nincs vége... nemlineáris ortográfia....

Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.

Ahogy én értelmezem: Egyfajta körkerületen írt kalligráfia. Kalligráfia, amibe már egy kicsit én is belekóstoltam néhány éve.  Sőt lehet, hogy az elkövetkezendő időszakom haiku-kalligráfiái ebben a szellemben születnek majd... Ki tudja?

Visszatérve erre a körkörös piktogramra és annak sokrétű jelentésére akár a filmforgatókönyvírásban, ez egy fajta vonalvezetése lehet a következő életesemények újra és újra játszódó történetéhez, és talán a saját "életfilmünk" újrarendezéséhez is?! 

A körbe bármelyik ponton be lehet lépni és eldönteni merre forogjanak az események. Ha az egyik belépésnél nem jó irányba mennek el a dolgaink, visszamehetünk és máshonnan kezdhetjük el. Sőt visszafelé is indulhatunk, hogy megtudjuk, hol is romlottak el a dolgaink és egy újabb ki-belépéssel, egy jó döntéssel kiegyenesítjük a családi mintázatban a múltbeli görbületeket?!

Lehet, hogy így tudunk majd megbocsátani elődeinknek a haláluk után is, s ők is így tudnak tőlünk bocsánatot kérni a rossz életfilm-forgatókönyvért, amit írtak maguknak és átörökítettek ránk?!

Már néhány éve el kezdtem írni a saját életfilmem forgatókönyvét, melyben én vagyok a főszereplő, de minden mellékszereplő és statiszta is. A 12 fő karakterem rövid életrajzát, személyiségjegyeit is leírtam már. Lassan összeáll a teljes "körmondat", benne helyére kerülnek a helyszínek, kapcsolatrendszerek, konfliktusok, párbeszédek, fordulópontok és ez a kis bejegyzésem is a szellemi ingatlan része lesz. A "körmondatba" lépés időpontját még megálmodom... :)

Csapó indul... 

*Szellemi ingatlan: közkincs, valami, amit nem kell hosszan magyarázni.

Csak egy kis érdekesség a karikát fújó delfinekről: https://www.facebook.com/ScienceNaturePage/videos/1116090288523228/

A film itt megnézhető.